HUNYADI MÁTYÁS 1458D. ESZT. KIRÁLYNAK VÁLASZTATIK

G. Micsoda szokatlan zaj s tolongás itten ez?

Hol illy temérdek népet öszve még soha

Nem láttam.

U. Ezen akadsz-e fel?

Hát nem tudod,

Melly nagy nap ez mind öszveségesen

nekünk;

Ma válik el, leszünk-e vagy nem boldogok.

G. De miért csak itt e békeség mezején? miért

Csak itt? holott rakva teli szemlélem Buda

S Pest várasának minden utcáit: pozsog,

Mint hangya, rajtok a sok ember.

U. Vedd,

Uram

Azt észre, hogy most megszaporodott

egynehány

Ezerrel a nép.

G. Rendkivűl való dolog.

U. Uram! nem ollyan rendkivűl való dolog,

Ha még reá emlékezel, amiről sokan,

Ezen napokban, suttogának, s a mi több,

Nyilván beszélgetének.

G. Add tudtomra,

mi az.

U. Az, hogy Szilágyi több ezert rendelt ide.

Maga embereiből, kiknek ő parancsol, Ő,

S nem más.

G. S az igaz-e?

U. Nagy

bizonyságot teszen

Csudálkozásod maga. Ma virradás előtt

Érkeztenek be trombita harsogás között.

Nézd, melly kevélyen járnak ide s oda;

mint hadi

Vezéreké bátor s merész tekintetek!

Ott fekszenek az erdélyiek mind, itt pedig

A hősek és apródok - ott -

G. Nem hiszem,

Lehetetlen! Az hazánkra és törvényire

Támad, ki országos gyülésen fegyveres

Kézzel jelenik.

U. Ám ha neked ugy fog

tetszeni,

Tudakozd magoktól, s megtudod, hogy

szent igaz,

És bizonyos, amit monda szám.

G. Hej,

férfiak!

Jösztetek ide csak egy szóra . . . . . . . . . . . .

G. Mit kerestek itt?

Miféle járótok vagyon.

KAT. Mink ide, Uram,

Jöttünk gyülésre.

G. Mondsza, ki

parancsolt ide?

MÁS KAT. Uram, a haza nevében vagyunk itten.

G. Hogyan?

Ki az, ki benneteket ide parancsolt, hozott?

KAT. Szilágyi és Erzsébet.

A megboldogult

Hunyadit is, Uram, szolgáltuk. Ő vele sok

csatán

Voltunk; azért Erzsébet úgy néz és szeret,

Mint fiait. Ő hozzánk bizodalommal vagyon.

G. Mi végre jöttetek ide?

EGY KAT. Azt én

nem tudom.

MÁS KAT. Csak volna ellenség előttünk itt, Uram,

Bizonyára meglátnád.

G. De hányan vagytok

itt?

EGY KAT. Tiz ezeren Alföldről.

MÁS KAT. Ugyan ennyi

fegyveres

Sereg van Erdélyből. G. Ha! hiteszegett

gonosz

Dandár! Tehát orozva ti akartatok

A békességben ehelyen mi ellenünk

Támadni? Árulók!

EGY KAT. Uram,

mi nem vagyunk

Tenektek ellenségtek, árulók.

Velünk

Valamit parancsolsz-e?

G. Nem. Előlem

menjetek;

Még látni sem akarlak . . . . . . . .

U. Nem igazat szóltam-e?

G. Oh illyen igazat! átkozott igazat bizony!

De a magyar vér mosson előbb patakot

most is,

Mint Hunyadi véréből valaki legyen nekem

Királyom:

U. E szót a te szádnak általa

Szólotta szívem Íme! kezet adok megént.

Őstől maradt igaz jussunkért véremet,

Életemet ajánlom. Mit nekünk az ő gonosz

Erőszakok? Nincs ollyan ellenség sohult,

Bár fegyverét e főre rántsa mérgesen,

S e szívre mérje igyenesen hegyes tőrét,

Ki gyáva rettegésbe hozza lelkemet.

Nemcsak magam gondolkodom pedig így

hanem,

Ezeren is ezt érzik hazánk fiai közül.

A haza szabadságát s igaz törvényeit,

Mellyeket az álnok büszkeség eltörleni

Igyekezik, ontott vérrel és feláldozott

Élettel, ugy mint mink, örülnek védeni. sat.