HURRÁ!

Legyen a rang, a hír tiétek,

Én nem cserélek senkivel.

Szent a homály, amelyben élek,

Ahol megállok, szent a hely.

Beh jó, hogy én alant maradtam,

S fölszínen úsznak a gazok;

Megzendül egy világ alattam:

Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Szivembül a bálványt kitéptem,

S most én vagyok magamon úr;

Magammal örök frigyre léptem

Széjjelszakíthatatlanúl.

Ez oszthatatlan dús magányban

Lelkem mint önvilág ragyog,

Ó, mily gyönyör! Nincs semmi vágyam.

Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Legyen a hatalom a bűné,

Dőzsöljön szennyben a világ!

Lobogva válok égi tűzzé,

Mi bennem ég, nem földi láng.

Gúnyoljanak a föld királyi,

Hogy engem minden elhagyott,

Büszkén fogok elébök állni:

Hurrá! Én semmi sem vagyok!

Megzendül a világ köröttem,

Az új, az ősi, isteni;

És végtelen, dicső körökben

Hallom a mennyet zengeni.

Hallom a csillagok zenéjét,

Az égi dallam megcsapott,

Szivembe Olimp hinti kéjét:

Hurrá! Mert semmi sem vagyok.

S fölkél a boldog nap szivemben,

És az örök hajnal hasad;

Lebegni, tűnni, szállni bennem

Látok csodás, szent árnyakat,

Látom a szellemek világát,

Látom a fényt, az ősnapot,

Szivembe Olimp hinti lángját:

Hurrá! Mert semmi sem vagyok!

Legyen a kincs, a trón tiétek,

Én nem cserélek senkivel.

Szent a homály, amelyben élek,

Ahol megállok, szent a hely.

A gyönyöröknek óceánja

- Ugy érzem - rajtam átcsapott,

Ugy érzem, szellemek királya,

Hurrá! Hogy minden én vagyok!