HÚSVÉTI VERSIKE

Alászolgája!

A Ludas Matyi-pálya,

Isten bizony nehéz e’ -

Erre nézve

Nem lehet senkinek aggálya,

A legaggabb gáncsolók agg mája

Se irigyelheti eztet

A szomorú keresztet.

Például kérem,

Most is meg kell őrizni

A hidegvérem,

Mikor e szép áprilisi télbe

Arra vagyok itélve,

Hogy ahelyett, hogy korcsolyát öltve

Kisiklanék a nagyerdei zöldbe,

Hogy részint gyöngyvirágot szedjek ottan,

S részint ott maradjak megfagyottan,

Mint az ismeretes megfagyott gyermek,

Ahelyett a sors azzal ver meg,

Hogy húsvéti verseket ontsak,

Holott jó alkalmi verset,

Zápot s fanyarat s nyerset

Gyan Thula versírója ont csak.

Hát itt a husvét, alleluja!

És ilyenkor öntözködni szokás,

S az ezüstbokás

Verőfény táncol az emberek szivében,

S a tavaszi veréb dudolász a fákon,

Mint valami kis szárnyas furulya,

S a télikabátot zálogba vágom,

S randevúra hívom az ideálom

- És a többi, satöbbi, satöbbi,

Amit már nem szokás

Senkinek az orrára kötni.

Persze, persze,

Így kéne tenni,

Jaj, de így tenni

Kinek van mersze?

Az ember akárhová gukkerez föl,

Az égen viharfelhő feketél,

És minden házereszből

Jégcsapot csapol a tavaszi szél,

Jaj bizony,

A tavasznak kámpec!

Fordított világ ez,

Baj s iszony,

Kámpec a húsvétnak

És a randevúnak,

Szívünket albérletbe

Ki kell adni

A randa búnak.