Húsvétvárás

Húsvét, húsvét! a kábult emberek

harsogva mennek templomi zászlókkal

tüzes-piros nagyszombat alkonyán.

Templomokból kibúg az orgona,

a világ ujjong, kongnak a harangok

és körmenetre siet az anyám.

Szobám sötétedik, nehéz a szívem

s azt gondolom: be jó is lenne már,

ha nem gunnyadnék többé pörlekedve,

szívemnek sánta lába meggyógyulna

s tüzes-piros nagyszombat alkonyán

mehetnék egyszer én is körmenetre.

Sok éve egyszer mentem az uccákon.

Szememből lassan könny hullott az útra,

könnycsepp és bánat, hervadás, halál –

Sok esztendős könnyek száraz nyomában

az életrekelt nagyszombati Krisztus

kicsi szobámba vajjon eltalál?

Benyit az ajtón, fénylő lesz az arca,

lelkem fala sugárzón hirdeti,

hogy megbékültünk, nincsen haragunk...

Künt körmenet lesz, kongnak a harangok,

de mi Krisztussal, a drága Krisztussal

nagyszombat este ketten maradunk.