HUSZONKETTŐDIK KIT EGY NÁSFA FELETT KÜLDÖTT VOLT SZERETŐJÉNEK, KIRE PELIKÁN MADÁ...

Ímé, az pelikán az ő fiaiért

Mint szaggatja szívét azoknak éltekért,

Csak hogy élhessenek, szívéből ont ő vért.

Tekinthetdsze mellyét, nézd, mely igen véres,

Fiaihoz szíve mégis mely szerelmes,

Hogy meghalni értek kész és nem félelmes.

Ez oktalan állat ha ezt cselekeszi,

Én hát szeretőmért szánjak-é szenvedni,

Ki szerelmemet szerelmével fizeti?

Megvagyon jutalma én szolgálatomnak,

Nem mint az pelikán szörnyű halálának,

Ki életét kárban adja fiainak.

Azért, életemnek kinyílt szép virága,

Légyen már csak néked egyedül ajánlva

Az hív szolgálatomnak teljes mivolta.

Viseld egészséggel ez kis ajándékot,

Ne nézd ez kis dolgot, de nézd te szolgádot,

Ki te szerelmedért mindent hátra hagyott.