Hűvös van

Tudjuk, ha reggel sétákat teszünk:

még júniusban is vannak napok

amikor hideg járja át a testünk,

szemünkbe néznek hideg alakok,

és lúdbőrös lesz mind a két kezünk.

Sötétkék, hűvös, áttetsző az ég,

végtelen és tiszta a levegő

megérezzük a világűrök titkát

és a félelem dideregve jő:

Nem láttunk ilyet soha soha még!

A nagy hűvös csontunkon reszket át,

a télre gondolva indulunk haza –

Azt hisszük: most is izzik még a tűzhely

otthonos, édes piros parázsa,

csak azt várja, hogy rakjuk rá a fát.