HYMNUS SECUNDUS Ad Deum filium, pro impetranda militari virtute,

Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak,

Kristus, másod személye!

Régi vitézeknek, roppant seregeknek

győzhetetlen Istene!

Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok,

vigy, kérlek, vitézségre!

Régenten Dávidot, juh mellől az pásztort

víd királyi felségre,

Midőn Góliáttal, az nagy óriással

megvíva szemtől szembe,

Kit reménség ellen csudálatosképpen

adál néki kezébe.

Jó Makkabéusnak, Jeftének, Sámsonnak,

Gedeonnak, Juditnak

Eszet, bátorságot adál diadalmot,

hogy vitézül járnának,

Midőn benned bízván, hadnagyságod után

szerencsét próbálának.

Most is vitézeknek te vagy bátor szívek,

kik véled dicsekednek,

De az kevélyeknek, kik mással kérkednek,

csak szégyenvallás helyek,

Mert kit te nem segélsz, szíve, esze elvész,

hátat ád ellenségnek.

Az te nagy nevedben én is most, Istenem,

kötöttem fel szablyámot,

Sok jó szerencséket várok csak tetőled,

s vitézlő sok szép jókot,

Mert nem fizetésért, sem gazdag prédáért

járom, tudod, utamot,

Hanem szent nevedért s az szép tisztességért,

kiben megkisebbítél,

Noha nem méltatlan, mert rút és szántalan

bűnömért rám gerjedtél,

De felejts el, kérlek, undok vétkeimet,

lám, már eléggé vertél.

Te vagy szál kopiám, te vagy éles szablyám,

jó lovam hamarsága,

Elmémnek vezére, karjaim ereje,

én szívem bátorsága,

Bízván szent nevedbe, mégyek örvendezve,

bátran káromlóidra.

Csak tereád hadtam életemet, Uram,

valamely helyen járok,

Bátorságot, eszet, sok jó szerencséket

csak jóvoltodtól várok,

Orcámról töröld el szép vitézségekkel

szégyent, kit mégis vallok,

Hogy vidám orcával, szép háláadással

én felmagasztaljalak,

Ez széles világnak téged hadnagyomnak

örömmel kiáltsalak,

Vérrel festett szablyát ki adsz olyanoknak,

kik zászlód alatt járnak.