Ibolyka II.

Nagy csuda este varázsos lelke

Borít be Téged puha varázzsal.

Szemedben vágyó száz álom szárnyal

Napfényvilágba el, messze-messze.

(Magyar)

Nagy csuda esne, mondd kis leányka,

Ha észrevennél a hátad mögött,

Esténként négy bús furcsa ördögöt

Homály-tükörben, becsukva, bezárva?

(Terescsényi)

Egy pillanatra nézz csak hátra, ránk

A félszegvágyú, kócos vén fiúkra,

(Pokol tornácán négy sötét figura.)

Te szép, te tiszta... álmodott aránk!

(Gács)

A hegedű most fölzokogva ujjong,

A vágy és bánat dallammá remeg,

A szívünk végre kicsordul a bútól:

Fogadd e négy piros, szent serleget.

(Juhász)