Ibolyka III.

Finom füvekre, kékellő virágra,

Szép ibolyákra gondolunk mi négyen,

És úgy ülsz itt, a kávépalotában,

Mint ibolyácska, mohos fák tövében.

(Terescsényi)

Aranynak hamvas, árnyalt barna színe

Meleg foltokká mélyül a hajadban...

Ó, merjem-e leírni?... szív a szívre

Vonhatlak-e majd egy szent pillanatban?

(Gács)

Szegény, szomorú költője a vágynak,

Bús muzsikása bánatnak az éjben,

Holdamnak nézlek, hova árva, fáradt

Panaszom fölszáll és fájó reményem.

(Juhász)

Onnan tekints rám, fáradt vándorára

Az életútnak; enyhülést remélek

Én, aki járom, csudát várva-várva

A biztatástól: „Nézz rám: szép az élet!”

(Magyar)