Ibolyka IV.

Virágszirom fehére, puhasága

Villog, vakít lányos, gyöngéd nyakán...

Ó, mért fordít hátat felém a drága?

Édes kis arcát mért nem láthatám?

(Gács)

Csak a tükörben, mint hattyú a tóban,

Ring arca mása, a halvány való.

És a tükör fölszikrázik ragyogva,

Mert szeme tűz rá, a fölcsillanó.

(Juhász)

Fejét szép, fényes glóriába vonja,

Villanyvilágban villogó haja

És homlokán sötétlő bársonyszalag,

Mint napsugárban egy kis éjszaka.

(Magyar)

S ha rádvilágít aztán nemsokára

Az éjszakában forró napsugár,

A kávéházi öreg poétákra

Is gondolj néha-néha kisleány.

(Terescsényi)