IDE ÚJRA A SZERETET JÖN

Fejünkre tapodták a múltat,

Hanem a jövő csak megérik,

Dudvából föl a magas égig,

Mely ízes gyümölcsű embert hirdet.

Már izmainkká lett a szándék,

Tél-túl a szemek már nem sírnak

S volt-göthös anyák szerelmes pírnak

A napot kendőzik magukra.

Szándékoló, roppant kohókból

Már ömlik a vas okos formába

S nótás acél zeng majd, hol máma

És tegnap aranyat imádkoztak.

Az átkok már elátkozódtak,

A vér elvérzett, széjjelmarva,

És elrothadt gonosz hatalma

A gyümölcsdögvesztő rothadásnak.

Ide újra a szeretet jön

S gonoszok vége nyögi jöttét,

Nem mint eddig, hogy leütötték

S a jókat áldozták eléje.

Ide újra a szeretet jön

S mindenkinek fakad bocsánat,

De addig jaj, kik látva látnak

S a vaknak nem adnak szemükből!