Idegen ágyon

Idegen ágyon fekszem,

Megrontó lázban égve.

Idegen kép mered rám,

Primitív, ócska, barna.

Porlepte zöld dívánon

Hever néhány írott lap:

Mind töredék.

Már vár, rám vár az este,

Mikor idegen árnyak

Borítják be az ágyat.

Feketén, feketén,

Mint halotti terítő.

Ha most, most jön a vég!

...Csak egyszer, ó csak egyszer

Feküdném selymes ágyban

S nyugalmas, kékszínű fal

Ragyogna rám és rajta

Tájképek, alkonyokkal.

S a szomszédos szobából

Lágyan suhanna hozzám

Valami bús szonáta,

Holdfénnyel, enyhe vággyal,

Édes szomorúsággal...

S meghalnék csöndesen.