Idegen ébredés

Felszáll a köd. Szívverésünk zaja

végigdördül még egyszer rajta,

finoman reszket. Lépünk, lépünk, de

miért nem ér földet a lábunk?

A sötétség tágranyitott ajtaja

előtt apró sugárrongyok libegnek,

minden elmúlik, és mi elalszunk.

Ébredésünk ágyát idegen virágok

illatozzák, idegen lesz az

ének és a tengerek arca.

S nem emlékezünk egymás nevére.