Idegen erdőben

Az őszi avart rovom untalan,

Árva szívemnek mély bánata van,

Ez az erdő csak a gyászomat látja

És én csak ősszel értem el e tájra!

Valamikor, nem is rég, érezem,

Ide járt ki sok titkos szerelem

És üdvösségét elrejtette némán

Ez erdőbe, mely hervadozva néz rám.

Bocsásd meg erdőm, hogy egyedül jöttem,

Hogy köd utánam és hogy köd előttem,

Hogy csókok tanyáján, dalok helyén:

Tűnt álmaimat temetgetem én.