Idegen sírok közt [1]

Megyek a dombon, míg elér az estve,

Valami régi, holt nevet keresve.

Áldott legyen,

Ki szeretett s most álmodik feledve.

A sírokon túl barnuló barázda,

Tavaszi álom, vén paraszt kapálja.

Áldott legyen

S legyen szegénynek boldog aratása!

S még mielőtt az estve rámrohanna,

Egy név mered rám régi hanton: Anna.

Áldott legyen!

Most cseng az esti vágy lélekharangja!