Idegen sírok közt [2]

Idegen sírok közt botorkál a lábam,

Idegen ősz fázós, öreg avarában.

Idegen táj néz rám, hűvös őszi szántás,

Idegenül kong egy távoli kiáltás.

Nézem a sok kis sírt, egyszerű kis lelkek,

Itt aludják át az őszt, a gyászt, a csendet.

Minden második hant keresztje tudatja,

Hogy alatta alszik egy idegen Anna.

Milyenek lehettek? Szelíd, szláv leányok,

Szívükben viseltek egy bús mennyországot,

Csönddel, áhítattal jártak a mezőben,

Amíg elpihentek a kis temetőben.

Hol egy idegen és halálos bús szív vár

Távoli Annára, ki messzebb a sírnál.