Idegen Szépség.

Vegyed, vigyed, te Szemtelen! lakirozott pofádat!

Vakold magad’, ‘s kenőtseid’ képedre patsmagoljad!

Veres hajad porozd-be jól, ‘s borítsd-be nagy szitáddal;

Ne hogy, ha tám tüzet vetend, Szomszédodat ki-gyúlytsa.

Hosszú nyakad takarja gyöngy, miként üveg ragyogjon.

Ki-mangorolva homlokod, selyembe talpig őltözz.

Te tűrhetetlen illatod fedezzd szagos vízekkel,

Mellyed feszítsd, sovány farod’ nevelje nagy far-abronts.

Miért erőlteted magad, hogy a’ mi nints mutassad?

Mi haszna sok kenőtseid’ ‘s vakolgatásaidnak?

Mi haszna sok le-tsorgatott szagoskodó vizednek?

Se’ tettetett szemőldököd, se’ carminod, se’ gyöngyöd,

Sem értéked’ felyül-haladtt ruházatod nem illik.

Ruházzd magadra Bengalát, feredj szagos vizekben,

Aranyban, gyöngybe fűzzd magad: szép az, de nem te vagy szép.

Sem a’ mi nints magadnak azt nem adhatod-meg ezzel,

Sem a’ mi van, de nem derék, el-nem feded hibáit.

Fa kép maradsz, ha el-veted, ‘s tsak a’ vagy a’ ki vóltál.

Rút a’ mi rút ezekkel is. Szép a’ mi szép tsak úgy is,

Ha szer-felett nem ékesűl. Bársony nyereg szamáron

Az éktelen tsínosgatás. - Kerek beszéd ‘s igaz szó,

Hijába ferdik a’ Rigó, nem léssz belőle Hattyú!