Idill a Hűvös völgyben

A lombokon vonagló nyári láz...

Pirosló foltként lángol a napernyő,

a nevelőnő sápadt és merengő,

a kisfiú a völgybe karikáz.

A kurtizán oly hallgatag szegény,

bámul a lányra, várnak mindaketten,

a madmazell a földre néz epedten,

kezébe sárga francia regény.

Bús vágyuk édes, halk gyönyörbe áthal,

és egybeolvad a sürűbe bent

a fák szerelmes, nyári sóhajával.

S jön a fiú. Ijedt tűz a szemén,

mert látja csak, s nem tudja mit jelent,

hogy porba hullt a francia regény...