Idő

Idő! Jelenvaló

Létel: de Múlt s Jövő

csak Semmi. Hát van-é

kedves közöttök egy?

Jelenvaló, Jövő,

Múlt: semmi s Létel. A

három csupán tehát

kettő? - Hol itt enyém? -

Az a dicső idő,

melly boldogitana,

múlt - semmi! az soha

már vissza nem jövend.

Múlt! Elraboltatott

vagyon! sietve az

öröknek éktelen

nagy tengerébe folyt.

Többé nem pök a Chaos

öröm-világokat;

mert vége lett neki,

hogy létre változott.

Nincs lóditó erő.

a Múltat és Jövőt

melly öszvehajtaná

abroncsba - nincs Remény.

Nincs! A Chaos maga

magát ha elnyelé,

árnyékok a lehúllt

gyümölcsi is - azok;

mert ami megmaradt

még - a Jelenvaló -

egy hátul intgető

kéz tárgya: van, s - vala.

Homokja szép öröm-

napomnak a lehúnyt

(egykor jelenvaló)

idő kezén lefolyt.

Többé egy Irgalom-

kéz sincs, hogy a lejárt

órát megént oda

forditsa vissza meg.

De melly örömmel el-

felejteném setét

múltom s jelenvalóm;

csak ott virítana!

Jövő! Haszontalan

pirítsz előmbe báj-

színt, bizni nem tudó

Reményem elvakúlt.

Reája nézve csalfa vagy,

s olly képet öntesz a

Jelenre, mellyel a

Múlt már kecsegteté.

Oh, szív Reménye! ládd,

mivé tevél! Jövőm

tükrébe’ nem lelem

én szép szemed - soha!

Mégis - megölt Jövőm

felett elugranám kezem

után Jelenvalóm

a múltra: ámde élsz -!

Te élsz! miattad én

is - gyászba’; hogy jajom

láthasd, mivel leled

csak abba’ kedvedet.