Ó ifjúság!...

Ó ifjúság, erők víg angyala,

Mint Jákob, úgy viaskodom veled,

Nem engedem a szálló éveket,

Az életet, mely az enyém vala!

Ó ifjúság, mohón ölellek én

S dalok arany szalagját aggatom rád

S míg lejtenek a tűnő, tünde hórák,

Mindent felejtve csüggök egy zenén!

Egy mély zenén, mely árad és dagad

S elönti mind e földi tájakat

S bezengi lágyan az azúr eget,

Örök zenén, mely földi gyász felett

El nem mulandó szépen, egyre szebben

Száz ifjúságot ringat énekemben.