Ifjúság és szerelem

Nem panaszlom fel, hogy éltem

Örömekben oly szegény;

Hogy csalódva, búban éltem,

Hogy hiába küzdtem én.

A csalódás, bú nem öl meg;

Átragyognak könnyemen

Azok a szép drága gyöngyek:

Ifjuság és szerelem!

Láttam a közönyt, megértem

Árvaságot és nyomort.

Küzdve jártam a sötétben;

Szenvedély és vágy sodort.

De velem volt szívem üdve!

Nem hagyott el perczre sem,

Vígasztalva, bizva, küzdve:

Ifjuság és szerelem!

Sokszor voltam búba’, bajba’,

Megsebezték szívmet.

Mert a sorssal kapni hajba

Boszulatlan’ nem lehet.

De hiába sujt a bánat!

Csupa játék csak sebem.

Bekötözi, hogyha támad:

Ifjuság és szerelem!

Hirt, hatalmat nem kivánok,

Nem óhajtok kincseket;

Csak szerelmet, ifjuságot,

Könnyelmű, vig életet.

Bút eloszlat mosolyogva;

Bár kisérne szüntelen,

Oh, bár örök éltü volna

Ifjuság és szerelem!

Oh ne hagyjatok magamra,

Kedves útitársaim!

Vigyetek föl a magasba

A rajongás szárnyain!

Nélkületek bú s teher lesz

Ez az élet, érezem.

Minden elvesz, hogyha elvesz

Ifjuság és szerelem!