Ó ifjuság, ha hozzátok megyek

Ó ifjuság, ha hozzátok megyek,

sötét közönybe takarom a gőgöm,

s egy sarokba mélyen eltünődöm,

hogy vannak völgyek és vannak hegyek.

Az arcotok oly biztosan ragyog,

a hajatok nő burjánozva sűrűn.

Én a küszöbön lehúzom a gyűrűm,

hogy ne lássátok, mily szegény vagyok.

Mert gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem,

a nagyvilágon más számomra nincsen,

a gazdag föld bőséges útjain.

Hadd üljek itt, én, koldus és tapasztalt

öreg apa, nem zavarom az asztalt.

Erős öcséim, szent-szent fiaim.