IFJUSÁG

Mondják hidegnyugalmasan

Az öregek:

Szilaj, bolond fiú vagyok,

Csendesb legyek.

Vénség az életnek viszhangja csak,

E tompa hangok meg nem bántanak.

Szilaj vagyok, igaz; s bolond?

Az is lehet.

Az észt tanácsra nem hivom,

Csak a szivet.

No de fejemnek is hasznát veszem:

Reá bokrétás kalpagom teszem.

S a szív nem rosz tanácsadó,

Higyétek el.

Az észnél gyakran messzebb lát

Sejtelmivel.

Az ifju szíve lánglobogva ég;

Világít ez, midőn sötét az ég.

S szolgál a szív nemcsak vezér-

Szövétnekül.

Balsors telében életünk

Gyakorta hűl,

S az ész miatt akár megfagyhatnánk,

De szivünkben fölmelegít a láng.

És ne higyétek, csendes öregek,

Hogy tán megárt,

Ha túllobogja is a fiatal

Tüz a határt;

Föl szoktak gyujtani egész mezőt,

S lesz égés által ez gyümölcsözőbb.