Igaz beszéd hitem dolgában

Most vallani kell, végsőt vallani.

- Volt-e hited egy szikra bárcsak? -

Pár porszeme reámtapadt

Hívő lelkek virágporának.

- A virágporral mi lett, mondd meg?! -

Áldozatul esett esőnek.

Sokszor éreztem idegennek,

De néha áldott ismerősnek.

- Istent, mondd, érezted-e mint Atyát? -

Soha. Ködös volt, ködös valami.

Legtöbbször a Szépségben láttam.

Nem tudok róla többet vallani.

- Jézusoddal hogy mint volt dolgod? -

Mutatott néha tiszta útat.

De kinek ő csak itt reménye:

Minden embernél nyomorultabb.

- S a Szentlélek szállott-e rád

Valaha is szelíd galambként? -

Ó ez igaz. Hogy írtam volna

Nem önmagamtól annyi költeményt?

- A bűnnel, a bűnnel hogy állasz? -

Bántam sokszor - most már nem bánom.

Kényszerítőn szükségszerű,

S magaménak azt sem találom.

- De te hirdetted a Kegyelmet! -

Most azt mondanám: szent véletlen.

Akkor is megduzzadt bennem a szó,

Jaj, ha bárkit félrevezettem.

- Hiszel-e a Feltámadásban? -

Hagyjátok ezt a bús-édes mesét.

Dante vándorolt három túlvilágban.

Nekem az ösvény síromig elég.