IGAZ EMBER

Szemeim, ti fényfejő parasztnők,

Fordítsátok ki a sajtárokat,

Nyelvem, szép szál kurjantós legény,

Hadd abba hát a kubikolást,

Állat, szaladj belőlem Ázsiába

Izzadó erdők gyökereihez,

Gerincem, szédülj az Eiffel-torony alá,

Szigonyod a szagot elkerülje,

Orrom, vitorlázó grőnlandi halász,

Kezeim, Rómába zarándokoljatok,

Lábaim, árokba rugdossátok egymást,

Szolgáltassátok be a cíntányérokat,

Füleim, a cíntányérokat!

Combom, ugorj Ausztráliába,

Te harmatos-rózsaszínű fiahordó,

Gyomrom, te könnyű léggömb,

Repülj a Szaturnuszig, a Szaturnuszra!

Mert úgyis kilépek számszélire

S íves kiáltással füleikbe ugrom,

Mert fölhúzták már a megállt órákat,

Mert ívlámpákként ragyognak majd a falvak,

Mert fehérre meszelik a városokat

És csigolyáim szétgurulhatnak a világba,

Én már akkor is egyenesen állok

A görbén heverő halottak között.