Így kellene

Angyal-könnyedén, tündér-könnyedén

Ül meg a dróton a fecskék raja.

Apró szemükben déli tengerek

Aranya vibrál, azúrja remeg,

S a téltelen táj távol mámora.

Ők haza készülnek, - mindég haza.

Köztük a borzasztó áram feszül,

Az ezer-voltos vak halál halad,

Ők ülnek rajta angyal-könnyedén:

Fél-bohémek és fél-zarándokok

Vidám búcsúzók csudás csapata.

Szárnyuk az élet ütemét veri,

Halállal, földdel nincs kapcsolata.