II-dik Jósefről.

Örvendj Magyar-Nép a’ te Királyodon,

Örvend reménylő két Haza dolgodon.

Ládd, sok keserves kéreményed

Istened im megadá reményed.

Fénylő egéből rád leveté szemét,

Meg-nézte benned bús Jerusálemét,

Romlása, hogy távozzon, intett,

Árva leányira rá tekintett.

Kertének immár mord tele távozik!

Vidám tavaszsza’ napja ma változik!

Meg-hervadott rósája szépűl;

Kőfala’ romladozása épűl.

A’ nyögdögélő Gerlitze zengedez,

Zöldes mezőnkben szép szava tsergedez,

A’ száraz ágról már le-szálnak,

Sok panaszok nagy örömre válnak.

Minden hitében már ma hagyattatik,

Minden szabad leszsz: viszsza adattatik

A’ lelki-esméret szabadság,

Mellyet-is, óh zabolázni vadság! ‘s. a’. t.