II. Donna Diana

Szemedben ígézet sugára,

Ajkad körül csodás mosoly;

De a kedély szelid varázsát

Nem látom arczodon sehol.

Mint kirakatban drága bábut

Néz gyermek, épugy nézlek én.

Ha megvehetnélek, ki tudja

Hogy össze nem törnélek-é?

Szeretsz?... Hisz’ a szerelmi hűség

Nem élted üdve, létjogod,

Hanem hiúság, gőg, divat s te

Ha már meguntad, eldobod.

Üres szivű, divatos úrfik

Hadd kurizáljanak neked.

Én azt tudom csupán szeretni,

Ki engemet viszonszeret.

Növeljem-é még büszkeséged’?

Boruljak lábaidho’ tán?

Sohajtsak lealázva hozzád,

Mint istenéhez a pogány?

Te sóhajimra nem felelnél,

Arczomba nézve hidegen;

Mig titkon, szíved rejtekében

Ujjonganál győzelmeden.

Hol vetted ezt a bűvös arczot?

Mért csábitsz, hogy ha nincs szived?...

Szép vagy, szeretlek nézni hosszan,

S mégsem ohajtlak, elhihetd.

A szerelem, e régi ének

Hatalmát én is érezem:

De sirjak-é, ha mozdulatlan

Szobor nem érez énvelem?...