II. IMÁDLAK ÓH SZENT OSTYA!...

Imádlak óh szent ostya!

Kivel test-, vérét osztja

Bűn (Bús) lelkemnek

Mennyei irgalmasság,

Véghetetlen nagy jóság

Én szivemnek!

Ah hogyan érdemlettem,

Hogy erre méltó lettem,

Bünös lélek?

Kinek annyit vétettem,

Halálra feszétettem:

Azért élek.

Az szent testével táplál,

Ki’ bére örök halál,

Melly kegyesség!

Szent vérével harmatoz,

Igy szelédét magához

Ez Istenség.

Üdvöz légy, örök manna!

Ennél többet ki anna?

Nincs mód benne!

Sem teljes Szentháromság

S égi mindenhatóság

Nem lehetne!

Jőjj hozzám égi kenyér,

Óh, ártatlan drága vér,

Szánd lelkemet!

Bár hajlékom nem méltó

S elég tőled csak egy szó,

Vedd szivemet.

Irigylik az angyalok,

Kilencz mennyei karok

Ez szentséget,

Azoknál méltóbb lettem,

A ki annyit vétettem, -

Test- véredet.

Soha többet nem vétek,

Ez égi ital s étek

Lész pajzsom,

- Fogadom leborúlva,

Sűrű könyveim hullva -

Lész oltalmom.

Azért, édes Istenem!

Légy mindenkor én bennem

Én Krisztusom!

Buzgón ütöm mellyemet,

Porrá töröm szívemet -

Légy Jézusom.