II. Leopold Koronáztatására

Üdvözlégy méltó Phoenixe Theresa porának

Te, kiben árva Hazánk egyedűl hellyezte reményjét!

O Leopold! kit az Ég példáúl kűlde világra

A koronás Fejedelmeknek, hogy merre hanyatlik

A nap arany szekerén, vagy az éj bús fellegit űzi:

Tűndöklő Virtussaidat bámúlva tsudálják.

Űlj-fel öröm-riadás köztt a diadalmi szekérbe!

Öltözködj bársonyba, s el-húnyt Testvéred helyébe

Fogj páltzát, mellyet rettegjen az Osmani Porta.

S homlokodat kerekítve minap nyertt új koronáddal

Érdemes oldalodat szentelt pallossal övezd-fel.

Tí pedig Eggyházunk Fejedelmi! vigyétek előtte

Eldődink módjára jelét a drága Keresztnek:

Mellyet elébb István a fényes Stambuli háztól

Égnek ajándékát, mint Constantinus előtte -

Mert a Nap-keleten fekvő nagy Bírodalomnak,

Melly Európában végetlen közre ki-terjed,

Bírta nagyobb részét - tzíműl nyere Pannon! hazádnak;

És ugyan azt mai nap Leopoldnak nyújtja, ki által,

Dőlő félbe levén a Muselmannok hatalma,

Mellynek alatta nyögött az igaz Hit századok ólta:

Szent koronánk örökét terjeszteni kardal akarja,

Indúlsz, hogy meg-erősíted a Nemzeti Végzést,

A hitet Eldődid módjára le-tenni Hazánknak.

Így fogod a kormányt kezeidbe, s az hajdani törvényt

Nem sérted, s el-nem-mellőzöd az innepi pompát,

A Haza boldogsága tiéd s tele rész-vétellel

Örvendessz javain, bal sorsán könnyeket húllatsz.

Ím! az egész Természet el-hányván hajdani gyásszát

Új artzát öltöz meg-elégedtsége jeléűl.

Nézzd! paripád az ülő terhétől gőgre hevűlvén

Tajtékzik, s lépésit alattad dölyfösen hányja.

S még a nép sokasága tolyongván nyomdokid űzi:

Száz tűzzel viselős ágyúk ropogásokat adnak,

S tőltött vas-tsöviből ártatlan mennyköveket szór

A Sisakos, s az eget füst-fellegzetbe borítja;

A víg mennydörgés közbenn értz trombita harsog,

S a ki-terűlt levegőt örvendetes hanggal hasítja -

A népek felesen gyülekeznek, s eggybe zavarva:

Gyermeki kor, hőlgyek, férjek, s a gyenge leányzók,

Merre szabad menetelt engednek az öszve-sereglett

Nemzetiek, koronás Urokat meg-látni sietnek.

Test-őrzőid alíg nyitnak szabad útat előtted:

Meg-teltek minden sorsú rendekkel az útzzák.

Nézd az Egek bóltját öröm-ábrázatba borúlva!

Innepi fényt ereget sugárival, és ha lehetne,

Meg-tartóztatná lovait, s a tenger öblébe

Tűz-szekerével alá későbben hanyatlana Phoebus.

Úgy vagyon: őt az egész Kún-föld Attyának ohajtja

Eggy szívvel, ki minap Toskánai thrónuson űlvén

Most a nép örömére fel-hág a Pannoni székbe;

S kintseit híveinek szívében hellyezi, s e’ként

A birodalmok egyébb koronás fejedelmit előzi.

A hódolni be-gyűlt hív nemzet már is előre

Érzi jövendőbéli javát Attyának alatta.

Így tettzik jobbágyainak, s így tettzik az Égnek

A Koronás; így hajtja fülét hozzája kegyessen

A Tehetős, s köz-haszonra törő kérelminek helyt ád.

Így az időt meg-győzi, s örökre ki-terjed az ország

Hol kormányt ember-szerető nép-attyai fognak.

Boldog örök! mellyet szánt a Tisza szőke vizével,

S termékeny hegyeit Bacchus meg-rakta gerézdel:

Ó bizonyára, ha vólt sok századok ólta királyod,

Akinek országunk méltán kötelezte-hitét-le:

Aki javát egyedűl népének mérte javához:

Aki alatt mezeidre az ég áldása ki-terjedt:

Boldog hazám! e nap szent légyen előtted örökké!

Űld emlékezetét, és értz táblára ki-mettzvén

A feledékenység zavarába merűlni ne engedd.

Álmodom é? vagy homályt von az Éj örömünknek egére? sat.