III. [MINT JÁTÉKBABÁK...]

Mint játékbabák csöpp fején a kóc:

úgy gubbasztok ártatlanul és barnán.

Tavasz, nyár, ősz, tél meg-meglátogat,

telet, esőt, havat, vihart kavar rám.

Némely napom sötét és bömbölő,

mint völgyben álló ágyúk rekedt torka.

Ó, istenem! kis szolgádat a lét

a sorsok jeges árkába sodorta.