III. Szivem igaz és jó tehozzád

Szivem igaz és jó tehozzád,

Szereti könnyed’, árvaságod,

S bár nem igér örök hüséget,

Bár gyönge, elhihetd, nem álnok.

Nem, nem ámítalak! Bevallom,

Csak ölelésedet kivánom.

Nyujtsd csókra haragos kis ajkad’,

Kedves kis mezei virágom.

Lásd, úgy szeretik a napot, bár

Ettől hervadnak a virágok,

Jer elhervadni kebelemre,

Legyek én a te napsugárod!

A hevülések mind mulandók;

Az ifjuság csak egy lehellet.

Nem, nem igérek én hüséget,

Hanem gyönyörrel megölellek!