III. (XXXIX.) Más Nótája.

Mi lelkünk világossága,

Juhaidnak jó pásztora,

Tekints kegyes szemmel alá,

Jusson hozzád néped szava,

Melyet te hozzád bocsátunk,

És könyves szemmel kiáltunk,

Jöjj el, ments meg, segétségünk,

Látod, mely szörnyű ínségünk.

Kit bűnünkért érdemlettünk,

Az te haragodban estünk,

Idegen nemzet van rajtunk,

Jaj, igen sanyargattatunk.

Ránk jöve, mint az zsidókra

Szörnyű egyiptomi iga,

Nincs életünknek oltalma,

Mert ingerlettünk haragra.

Pusztítják édes hazánkat,

Elvonják mi javainkat,

Nevetvén mi siralminkat,

Csikorgatják ránk fogokat.

Még lelkünkbe is gyötrenek,

Az igaz hitért gyűlölnek,

Egy helybűl másra üldöznek,

Templomidbul kiűztenek.

Ez kis helyre szorult néped,

Hogy tisztán tiszteljen téged,

De ha nem oltalmaz kezed,

S meg nem esik rajtunk szíved,

Föltötték hogy háborgatnak,

És hitünkbe meg nem hagynak,

Fegyverrel arra hajtanak,

Az mit magok gondoltanak,

Avagy bujdosókká tesznek,

Az kik állunk őellenek,

Minket koldulni kiűznek

Hazánkbul, avagy megölnek.

Szent kezedbe vagyon szívek,

Tudod mi igyekezetek,

Romlásunkra mit szerzettek,

És céljokat kit feltöttek.

Tedd semmivé tanácsokat,

Verd az földhöz hatalmokat,

Csúfold meg találmányokat,

Szánd meg az mi siralminkat.

Állíts helybe, szent nevedért,

Tiszteletedet, fiadért,

Tarts meg a te jóvoltodért,

Szánj meg fiad érdemiért.

Evangéliomod, kérünk,

Hogy prédikáltassék nekünk,

Tisztán megmaradván köztünk

Virágozzék hittel szívünk.

Hogy kisdedink is láthassák,

Mi az lelki világosság,

Igazán megtanulhassák,

És szívekbe megtarthassák.

Te szent igédet szeressék,

Az mit hagytál, azt megértsék,

És tiszta szívvel kövessék,

Szent nevedet dicsőítsék.

Holtok után penig mennybe,

Adjad hívek seregébe,

Velünk egyött nagy örömbe,

Dícsérjenek, Uram, mennybe!