Iker-fergeteg

Nagy szürke felleg-köpenyegben,

Botosan, tarisznyásan

Megérkezett az őszi szél,

Vén garaboncás, - vidám agglegény.

Testvérem, s versenytársam.

Ablakom alatt viharrá dagad,

Kopogtat, ingerkedve szólogat:

Hahó! Még mindíg, mindíg így?

Sem asszony, sem gyerek?

No hál’ Istennek, - akkor hát gyerünk

A végtelenbe: iker-fergeteg.

Így ösztönöz a vén kengyelfutó,

Versenyre szólítja a lelkemet.

Százráncú gallérom kapom,

S nagy görcsös botomat.

Hajrá, alattunk elveszőn

Erdő, mező szalad.

Hiába, így száguldani

Csak az tud, ki szabad.