Ildik József halálára

Az emberi nemnek igaz hív szólgája

A köz szeretetnek tüköre s példája

Ki a józan elme s bőlcsesség ösvényén

Segíteni kívánt népei törvényén

De kinek szándéka s minden fel tétele

Szerencsétlenné lett, s el múlt eggyütt vele.

Ki nagyokat akart, s többre nem mehetett

Mint hogy bús éltének szegény! véget vetett

Ki éltét hamarább fel áldozta értünk

Mint benne eggy igaz jól tévőt esmértünk.

De még is nagyobb vólt ez egész századnál

Nézd utazó, JÓZSEF fekszik itt lábadnál.