ILLATLAVINÁK ALATT

Augusztus. Alkonyat. Körül

Ájultan piheg a világ.

A hegyekről most omlanak

A nyári illatlavinák.

Jaj, mi is ez? Szívem alatt

Mint a turista-menhelyen

Szöges cipőjű vándorok:

Vágyak topognak hirtelen.

Kalandra kúsznának, pedig

A jaj, csak egyszer járható

Utat a büszke ormokon

Nekik befútta már a hó.

S mégis, ők mennek újra, ma

Felbomlik minden fegyelem;

Szívem, vén menhely, hasztalan

Zárná őket, nincs kegyelem.

Még egyszer édes, hajdani

Színekben felgyúl a világ,

S rám rogynak, s eltemetnek a

Halálos illatlavinák.