Ilyenek vagyunk

Van úgy, hogy néha sírni kell

s szívünkbe körmét bánat ássa

és nincs okunk a kacagásra

és becsukjuk az ablakot.

Van úgy, hogy néha kacagunk

és víg-magunknak nincsen őre

és kicsordul a könnyünk tőle,

pedig oka: csak álmodás.

Van úgy, hogy tollat emelünk

és hozzáfogunk verset írni,

s egy-egy életet akarunk

belekacagni, belesírni! –

Mikor előttünk kész a munka,

szomorún, szépen összehajtjuk

és betesszük a fiókunkba.