Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,

Ilyenkor a szobánk, mint a sziget,

körötte a hideg lég, mint a tenger.

Kis kucsmáinkon zúzmara zizeg,

piros orcával, könnyező szemekkel

hazajövünk. Kezünkbe korcsolya.

Reánk süt a lámpácska mosolya.

És fő a kedves kávé, forr a tej,

a pesztonka perecért szalad el,

és pihegünk, szemünk bámulva néz,

s a sárga gesztenyén végigcsorog

a rózsaméz.