[Ilyenkor, mikor beáll...]

Ilyenkor, mikor beáll a dermesztő

őszi idő, zuhog az eső, pocsolyák

csobognak: vége a szabadságnak.

Már nem egy ugrás az egyik domb

a másiktól, már nem szomszéd a

város egyik vége a másikkal,

mint napsugaras reggeleken volt.

Ilyenkor megnőnek a távolságok,

ha kimegyünk, kabátot kell venni,

sálat tekerni torkunk köré.

Messze vagyunk az udvaron gubbasztó

kerekes kúttól is, akár az igazság

kútfejétől.