Ima

A legészrombolóbb, vadabb kéjt add ma nékem,

s a legfájóbb, ölőbb kínt add melléje még,

amely csak földeden halandó szívben ég; -

legyen legtöbb enyém, a dicsőség, a szégyen;

és adj, mi izgatót találhatsz földön, égen,

s mit angyalid kara ki tud gondolni még:

sohasem, sohasem mondom reá: elég!

örökké, újra más és több kell újra nékem.

Szegény vagy, Isten, bár tiéd a mennynek boltja

és százezer világ lesi szemöldököd:

addig játszol velük, míg egyszer eltöröd -

de az én szomjamat tengered el nem oltja -

szegény vagy, Isten! - mert mivel szívem betelnék

meg nem teremtheti erőd és örök elméd.