IMÁDSÁGOM

Elkárhozástól félt szegény anyám,

S talán féltése nem alaptalan.

Tart tőle - s ebben igazsága van -

Hogy már régóta nem imádkozám.

Imádkozom hát; íme két kezem

Szent áhitattal összekulcsolom.

Hallgass meg engem, égi hatalom,

Hallgass meg engem, édes istenem!

Adj énnekem... hó, első a haza.

Hatalmas isten, népem istene!...

De kérni vajjon mit is kellene

Hazámért, melynek annyi a baja?

Ezért csak egy, csak egy a kérelem:

Mely így, mint van, már nem sok évet lát,

Teremtsd egészen ujjá e hazát.

Hallgass meg engem, édes istenem!

És magamért? mit kérjek magamért?

Adj hát nekem szépséges szeretőt,

S amelyen majd meglátogassam őt,

Gyors paripát; aztán sok, sok babért...

Nem hogy fejemet ékesítse, nem,

De hogy, ha nem lesz szénám, abrakom,

Csikóm legyen mivel jól tartanom...

Hallgass meg engem, édes istenem!