Indúlj-dal Dobozy Lajoshoz midőnn elősször táborba ment

Rajta Pajtás!

Nagy a hajtás,

Indúlj Bukovinának,

Itt is ember,

Itt is fegyver

Kell a hazának.

Tőlts puskát, kardot köszörűlj

Illy jó szerencsédnek örűlj

Magyar a nemed.

Tudod ember kell a gátra

Lajos! hogy maradnál hátra

Menj Törökre

Hogy örökre

Éljen érdemed.

Már Márs régen

A térségen

Sípjait hangoztatja

Vitézséggel

Nyereséggel.

Népünk bíztatja

A dob, trombita harsognak

Az ágyúk zúgnak ropognak

A várak dűlnek.

Rontnak a Magyar fegyverek

Hulnak a Török emberek

A zsákmányok

Ragadványok

Halmozvást gyűlnek.

Szabács vára

Pancsovára

Csak hamar következett

Mind két várral

Kevés kárral

Népünk eggyezett.

A sok oktalan ökröket

A gyülevész Törököket

Le aprítottuk

El fogtuk fő-Vezéreket

Zászlójokat fegyvereket

A rabokat

Mint barmokat

Fogva hajtottuk.

Most a vitézt

Bátor hív kézt

Hír, név, préda követi

A tisztelet

Mások felett

Őket szereti.

A te véred sem víz Lajos!

Annak nincsen semmi bajos

A ki mit szeret.

Menj! ott szerzik az érdemet

A jó hírt, az igaz nemet,

Menj! hogy prédát

Pénzt paripát

Nyerj sok ezeret.