Innen a szobámbul

Ott szemben laknak. Egy zöld lámpa ég.

És jól belátni innen a szobámbul.

Csend, béke. Kávé és lámpás idill.

Egy kisgyerek olykor arcomba bámul,

mit nézek oda? És a csend kiszáll,

és ott lebeg riadt tekintetem,

mint a viharban turkáló sirály.

A néni is leteszi a kötést,

hamuszín arca egy kicsike felleg,

és hirtelen mind-mind felállanak,

nem tudni, sírnak, félnek, vagy nevetnek?

Reám merednek. Érzik a szemem,

mely felkavarja halk nyugalmukat,

és sejtelem zúg, kihül a szoba,

zöld árnyak, temetői hangulat.

A lámpa is halódva fellobog.

Sötét szivem lesz az úr mindenütt,

s ők menekülnek óriás batyukkal - -

Mi lesz velük?