Instructio publica

By Jenő Dsida

A szemek fénye csupa réveteg

a légyzsongásos poros tanteremben.

A levegő beteg.

Meggörnyedt hátak, elhamvasztott lázak,

valami zsongás, dünnyögés: –

– tán légy került a pókhálóba,

tán magyaráznak.

Távol rejtelmes tölgyfa erdők

összeborult, suttogó lombján

feketerigók fütyürésznek

és sír,

és sír,

zokogva sír

a szent, a volt-hatalmas

a megtagadott Őstermészet.