INTÉS

Zeng hazát és zeng szerelmet,

Magyar hű nép, a lant;

Ó ne bánd, ha lágy hangjátol

Szíved meg-megdobbant!

És ne bánd, ha lágy hangjátol

Szívedre bánat gyűl;

Mélyen az tekint magába,

Ki bús érzésben űl.

Jer, borúlj el csendes órán,

Múltról jövőig hass;

Vágyva pillants föl, magasra:

Mint naphoz küzdő sas.

Vágyva pillants föl, magasra,

Im itt, ami fenntart:

Könny a szemben, láng a mellben,

S a kézben ősi kard!