IRGALOM

Bizony nem voltam én sem az,

akit a családfők kegyelnek.

És időm sem volt - az igaz -

kikönyörögnöm a kegyelmet.

S bár hűvös, örökkévaló

dolgok közt muszáj őgyelegnem,

a palánkok közt szárnyaló

munkát nem lehet elfelednem.

Mit oltalmaztunk, nincs jelen,

azt most már támadóink védik.

Elejtem képzelt fegyverem,

mit kovácsoltam harminc évig.

És hallgatom a híreket,

miket mélyemből énszavam hoz.

Amíg a világ ily veszett,

én irgalmas leszek magamhoz.