Írjad poéta

By Sándor Reményik

Írjad poéta!

Ha csügged a lelked,

Nehezül a szárnyad,

Ha rajtad a kétely

Zsibbasztón elárad:

Írjad csakazértis!

Ne kérdezd; mi célból?

Ne kérdezd: mi végre?

Nem tudod te, hol vár,

Épen terád hol vár,

Egy lélek ínsége.

Egy lélek éhsége,

Egy szív szomjúsága:

Megenyhül a lelked

Egy rebbenésére,

Egy színes szavára.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!

Nem tudod te, mit tesz

A szavad hatalma,

Hova mindenüvé

Vagyon bejáratja,

Ismeretlen ajtók

Nyílanak meg néki,

Hova nem is szántad,

Oda fog betérni.

Nő a jelentése,

Mint a folyam, árad,

Távol szerelmeket

Himbál, hajókáztat,

Ismeretlen partok

Intenek feléje,

Szélvészként belekap

Vitorlák vásznába

Lobogók selymébe.

Szertezúg, szétárad

Világ minden táján,

Míg te nem is sejted

Magányod szomorú,

Szép Szent-Ilonáján.

Írjad poéta,

Írjad csakazértis!