Irói tanács.

Már ha tudós lettél, illik tudnod, mi különzi

Őt a köznéptől s hírre mi fűzi nevét:

Lassu menés, halavány szín, terjengő kar, izetlen

Kedv, rejtélyes szó, nyugtalan elmefutás,

Félénk nyíltszivüség, szánó, mély titku mosolygás,

Gőgös alázottság, jégmelyü andalodás,

Sokratörő unalom, leverő kegy, könnyü itélet,

S édes hűledezés puszta dicséret után.

Ez még mind nem elég; házadra is illik ügyelned,

Hogy mindenki hamar lássa csodálva ki vagy?

Barna szobád falait pókháló lepje, s halálfő

Sárgúljon komoran nőtelen ágyad előtt;

Régi szakállos urak koszorúzott szobrai mellett

Szörnyü irószerszám asztalod éke legyen:

Ritka-sikált padlón elszórva heverjen irásod,

S minden szöglet ürén szú egye könyveidet;

S hogy bölcs mondását Salamonnak igazlani tessél:

“Csak hiuság s álom mindened a nap alatt”

Büszke lemondással tűrd e lét annyi hiányit -

És üres erszénykét nyersz czimeredbe, dicső!