ISMERETLEN ÁTOK

Az én utaimon

Nem nyílnak virágok,

Sötétség vesz körül,

Csillagot nem látok...

Virágokat tépnek,

Napsugárban élnek

Milyen sokan, mások!...

Engem megfogott egy

Ismeretlen átok.

Nem adott az élet

Nyugodalmat, békét,

Feldúlta lelkemnek

Végső menedékét;

Nincs már egy reményem,

Szivemből már régen

Eltüntek az álmok...

Megfogott, megölt egy

Ismeretlen átok!