ISMERJETEK MEG!

Ismerjetek meg végre: ki vagyok?

Álarc alatt volt mostanáig képem.

De már meguntam én álarcomat,

És azt most ünnepélyesen letépem!

Olvastátok vidám dalaimat?

Azt gondoljátok, hogy lelkembül írom?

Oh, dalaimban a kedv, nevetés,

Csak olyan ez, mint a virág a síron.

Kivűl a síron nyílik a virág,

S belűl a sírban féreg és halott van;

Igy írtam én enyelgő dalokat,

Mig lelkem haldokolt a fájdalomban.

De többé nem leszek komédiás,

Ki víg pofákat vág a közönségnek,

És odabenn a színfalak között

Arcán kínszenvedés könyűi égnek! -

Oh nem, ez mégsem szép határozat!...

Muljék oly gyorsan, amily gyorsan támadt.

Szenvedjen bár szivem: a víg dalok

Ne szűnjenek meg... hátha általok

Kissé vidítom szomorú hazámat.